Önértékelésünket rombolják a mindennapi életben kapott kritikák, párkapcsolati kudarcok, vagy gyermekkorban elszenvedett traumák, szeretetlenség, elhanyagolás, vagy családi terror. Az a felnőtt, aki gyerekként nem tapasztalta meg saját értékét, abban lehet, hogy mindvégig ott bujkál majd latensen a szeretetlenség, az alkalmatlanság negatív élménye. Kínzó megfelelési vágy, párkapcsolati függőség, gerinctelen szolgalélek, gyötrő, végtelen szeretetkoldulás lesz a keresztje, és senki nem képes már egyedül ragyogni, csak akkor, ha egy társ ragyogtatja. Az önbecsülés alapjait a gyermekkorból kellene hoznunk, és az élet színtereire kellene magunkkal vinni a gyermekként megtapasztalt értékesség érzését, a dicséretek, a pozitív megerősítés, az elfogadó, feltétel nélküli szeretet által. Azok a gyermekek, akik korán megtanulják, hogy szerethető, és értékes emberek, felnőttként is jobban fognak bízni önmagukban. Kevésbé lesz szükségük mások elismerésére és jóváhagyására ahhoz, hogy jól érezzék magukat a bőrükben, könnyebben tudnak majd egymást inspiráló, egyenrangú kapcsolatokat kialakítani.
A szakértők különösen hangsúlyozzák a kommunikáció fontosságát, mely alapvetően meghatározza a párkapcsolat működését. Először tehát önmagunk megismerése a cél, egészséges önbizalom nélkül nehéz egy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatot kialakítani. Az is árulkodó lehet, ha valaki kifejezetten az alacsonyabb önértékeléssel rendelkező emberekhez vonzódik. Ilyen esetben nemcsak a negatív énképpel rendelkező embernek lenne szüksége lelki megerősödésre, hanem a pár azon tagjának is, aki élvezi, hogy a párkapcsolatban a másik fölé kerekedhet, irányíthat, és akadálytalanul betöltheti a domináns szerepet. Nem ritka, hogy előbbi személyek esetben is kisebbségi komplexusról lehet szó, csak eltérő megnyilvánulási formában. A boldog párkapcsolat eléréséhez tehát fontos, hogy a felek egészséges önbecsüléssel rendelkezzenek, és képesek legyenek konstruktív módon kommunikálni. Fotó: A rovat további cikkei Elesik, beüti, lehorzsolja, becsípi… "Figyelj, fiúk, nem tudsz mit tenni, ilyenek"- engem ezzel próbálnak vigasztalni az ismerősök, mikor valamelyiknek hupli, pukli, monokli, seb, horzsolás van a testén, fején, arcán, most épp a kisebbik fiamnak lila folt.
Akárhogy is megint itt vagyunk a háromszögelmélet szenvedély részénél. A férfi és a nő esetében is magas a szenvedély szintje. Találkoznak egymással. Ismerkednek. A nő alacsony önbecsülése elvezet oda, hogy elég hamar megkapja a férfi a szexet. Mivel attól tart, ha másként tesz és váratja a férfit, akkor az keres valaki mást, aki majd megadja neki, amire vágyik. A férfi alacsony önbecsülése pedig elvezet oda, hogy elég is neki ennyi és valóban lehet, hogy ha nem kapja meg időben a szexet, akkor keres mást. Hiszen ő ettől érzi magát értékesnek, meg tudott hódítani egy nőt. Ha a nő nem ugrik rögtön az ágyába, akkor a férfi azt elutasításként is megélheti. Persze mivel kevés befektetéssel megkapta a nőt, véletlenül se fog tovább udvarolni, vagy esetleg mélyíteni a kapcsolatot és az elkötelezettség irányába haladni. Miért is tenné? Ott van egy nő, aki könnyen elérhető és megkapja tőle, amire vágyik. Ez a barátság extrákkal, vagyis nem teljesen, mert a barátok között legalább van egy kis intimitás, lelki kapocs.
A hirtelen pánik vezethet félrelépéshez, ami általában csupán arról szól, hogy az illető bebizonyítsa magának, hogy még mindig benne van a fiatalos lendület. 6. Ignorálás Ha az egyik felet lefoglalja a munka, a hobbi, a barátok, és ezáltal háttérbe szorul a párkapcsolat, könnyen megeshet, hogy egy idő után már a másik fél sem törekszik az együttöltött időre. A folyamatos visszautasítás mindenki kedvét elveszi, legalábbis az aktuális partnertől.