Részletek Gyűjtötte Erdélyi János Könyv címe Magyar népmesék Kiadó Heckenast Gusztáv Volt egyszer egy ifjú király; egy estve igen erős almaszag ütötte meg az orrát, s azt mondja az inasnak: ha nekem abból a kellemetes szagú almából nem hozol, minden törvény nélkül felakasztatlak. Az inas lóra ült és elment heted hét ország ellen, mindenütt az almaszag után, végre elért ő ahhoz a kerthez, amelyben az a jó szagú alma termett; megkötötte a lovát és beugrott a sövényen. Alig szakított le egy pár almát, egy bozontos vén ember mindjárt megfogta, megkötözte. Az inas elmondta, hogy ő a királynak akar vinni egy pár almát, és ha nem viszen, felakasztatja. A vén ember azt mondja neki: jöjj be hozzám, van nekem egy vén feleségem, előbb tanácsot kérek tőle mi tevő legyek, adjak e vagy ne. Elindultak, de az inas nem ment be, hanem a pitvarban maradt, az öreg bement és elbeszélte a történetet, de a felesége jól összeszidta. Volt az öregnek három leánya; azt mondja a legnagyobbik: miért nem adott neki apám egy pár almát, még úgy lehet, hogy az a király engem elvehet; és ha elvenne, egy marok kenderből szőnék olyan sátort, hogy az egész katonasága elférne alatta.
- károgta a Varjú. - Jól van. De ki kapta el? - Én kaptam el! - kiáltotta a Sündisznócska. - Nos hát akkor - ítélte a Medve? mindhármotoknak joga van az almára. - De csak egy almánk van! - kiáltotta egyszerre a Sündisznócska, a Nyúl és a Varjú. - Osszátok el az almát szép egyforma darabkákra, és mindegyiktek vegye el a maga részét. Megint egyszerre kiáltották mind a hárman: - Hogy a csudába nem jutott ez az eszünkbe?! Sündisznócska elvette az almát, és négy egyforma részre vágta. Egy darabot a Nyúlnak kínált. - Tessék, ez a tiéd, Nyúl, mert te láttad meg elsőnek. A másodikat a Varjúnak adta. - Ez a tiéd, mert te tépted le. A harmadik darabot ő nyelte le. - Ez az enyém, mert én kaptam el az almát. A negyedik darabkát pedig a Medve mancsába nyomta. - Ez a tiéd, Medve. - Ugyan, miért ő - ámuldozott a Medve. - Azért, mert te békítettél össze és vezettél a helyes útra bennünket! És mindannyian megették a részüket az almából, és mindenki elégedett volt, mert a Medve igazságosan döntött, senkit sem bántott meg.