Faludy György Versei
- Óda a magyar nyelvhez – Faludy György verse - Irodalmi Jelen
- Tanuld meg ezt a versemet
- Vers a hétre – Faludy György: Jövendő napok - Cultura.hu
S én még aznap éjjel az uccákon bolyongtam szerteszét, mocskos lányok közt, kik vad szenvedéllyel hívtak magukhoz, míg szennyes, sötét sikátorokban, szemét közt, a sárban kivert gyermekek, rokkant nagyapák hevertek, szemük fáradt olajában hordozva népük szörnyű bánatát. Egy kis kocsmába tértem, hol a mécses füstös, halvány világot szőtt a kétes falakra és egy meztelen leányra, ki ott táncolt a rojtos szőnyegen. Bőrén álmosan párolgott az ámbra, s fehér fejét unottan dobta hátra, mint hogyha húzná nagy, vörös haja, s nedves szemét, mint hogyha csókra várna, félig lezárva, e lassú és laza táncot oly álmos, barbár kéjjel járta, míg köldökében villogott achátja, hogy szebbnek tűnt nekem, mint Kleopátra, s ezentúl minden nap megnéztem őt. És hangja, amely durva volt és édes, megrészegített, míg a kormos mécses mellett ültem a néptömeg között. S nem kellett kérnem hosszan és hiába, míg egy napon, kifestve, meztelen a langyos, szíriai éjszakában az Olajfák hegyére jött velem. Ott ültünk még a cédrusok tövében, midőn a dombok közt felkelt a nap, és ekkor néztem először szemébe, mely hosszú volt, mint egy datolyamag.
Óda a magyar nyelvhez – Faludy György verse - Irodalmi Jelen
Mikor ez ellen tiltakoztam, néhány tucat példát sorolt fel. "Tűz-tüzet, " mondta, "szűz-szüzet, de bűz-bűzt. Vagy dél-délben, tél-télen, és cél-célba. Vagy sár-sarat, nyár-nyarat, de gyár-gyárat, zár-zárat, és kár-kárt. Vagy tő-tövet, kő-követ, cső-csövet, de nő-nőt, vő-vőt és hő-hőt, de inkább hevet – nyári hevet. " A továbbiakban elmondta: nem ismer francia verset a francia, angol költeményt az angol nyelvről. Mi magyarok viszont többet törődünk önmagunkkal, mint mások, amiért van versünk a magyar nyelvről Endrődy Sándortól. Sajnálatos módon szónokias és hencegősen üres poéma. "Írj jobbat. Nem esik nehezedre, " bíztatott. Ezért ajánlottam néki az Ódát. Néhány nap múlva – úgy emlékszem, május 31-én délután szállodai szobámban, négy vagy hat sor kivételével, megírtam az egész verset. Mikor írni ültem, feleségem mellé bejött Ács Hellén, egy munkácsi kommunista nő, aki arról kezdett szónokolni: ne féljen, Sztálin minden bizonnyal hadat üzen a napokban Hitlernek, hogy megmentse Franciaországot.
Tanuld meg ezt a versemet
S aztán így szólt: – "Jézus, mondod? Jézus, a Nazarénus? Nem emlékszem reája. "
- Ételallergia tünetei
- Családi csomag
- Feltalálták a tökéletes gyógyszert másnaposság ellen?
- Sushi házhozszállítás
- Csakazértis szerelem színház
- Vers a hétre – Faludy György: Jövendő napok - Cultura.hu
- Faludy györgy versei
Vers a hétre – Faludy György: Jövendő napok - Cultura.hu
Ezentúl őt kisértem éjről-éjre Jeruzsálem sötét kocsmáin át, hol a külváros züllött söpredéke gitárszó mellett itta rossz borát: centuriók, zsiványok, zsoldosok közt ott táncolt vörös, megoldozott hajával és olajos, barna testét kopasz írástudók röhögve lesték és mellét, melyen vöröslött a festék, – míg egy napon nyom nélkül elveszett. Szolgáim három hónapig keresték, s én még nagyon sokáig és titokban a kocsmákban töltöttem minden estét, és ott kutattam a sikátorokban, hirhedt házakban, börtönök, görög kerítőnők és leprások között: de nem találtam meg vörös haját. S aztán egy év után, hallottam róla, és azt mesélték: egy sápadt zsidóval látták nemrégiben Cezareában, holmi bolyongó, ifjú lázadóval, ki házról-házra járkált Judaeában, s kit úgy hívtak, kit úgy hívtak: Jézus, a Nazarénus, s kit később az Olajfák hegyén, a kertek alján elfogtak és keresztre vertek. Mivel hírmondó sem maradt utána: felelj, Pilátus, emlékszel reája? " Pilátus, az emlékek közt keresve kezét hallgatva tette homlokára.
Egymás nélkül nem tudunk többé élni. Naponta földre sújt az iszonyat, hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam régen lejárt. Már csak pár pillanat. Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be. Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő. Várfalat húztak közibénk az évek: te huszonhét vagy, én kilencvenkettő. Tiéd a jövő. Régen erős voltam, de kincseimnek elfogyott az ára, te a számítógépre esküdtél fel, én Gutenberg foszló galaxisára. Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam, s el sem képzeltem, hogy a szerelem hatalmasabb. Most itt ülök melletted s hosszú, szőke hajadon a kezem. Boldogságunkban te nem gondolsz arra, kivel töltesz utánam hatvan évet. Sok a nálam különb. Hozzám hasonló egy sincs. Mikor nem látsz, felsírok érted. Budapest, 2004..
Szeptember 1-jén tíz éve annak, hogy Faludy György – örökös munkatársunk – elhunyt. Egyik legszebb versével rá emlékezünk. FALUDY GYÖRGY ÓDA A MAGYAR NYELVHEZ Kéri Pálnak Most, hogy szobámban ér az est setétje, te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje, s ajkad, melyről az esti fák alól először szólt az ének magyarul. Arcod tatár emléke már ködös, de titkunk itt e földön még közös s a te dalod zsong minden idegemben itt, idegenben. Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm, sértett gőgömben értőm és kísértőm, kínok közt, gondjaimtól részegen, örökzöld földem és egész egem, bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom és soraimmal sorsom túl a síron, kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász: mennyei poggyász. Magyar szó! Ajkamon s gégém lazán vont hangszerén lázam, házam, hazám, almom-álmom, lovacskám, csengős szánom, és dal a számon, mit kérnek majd számon: – nincs vasvértem, páncélom, mellvasom, de Berzsenyivel zeng a mellkasom s nem győz le ellenség, rangomra törvén, sem haditörvény. Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel, de én itt állok az ikes igékkel.