A modernizált, de alapvetően korszerűtlen 1. 3-as típus már nem tudott labdába rúgni a felszabaduló országok kinyíló autópiacán. Három év után befejeződött a gyártása és a patinás autógyár bezárta kapuit. Magyarország volt a legnagyobb felvevőpiac, de Wartburg Knight néven még Nagy Britanniába is eljutott a 353-as jobbkormányos és padlóváltós változata Eisenachban az ország újjáegyesítése után az Opel nyitott új üzemet, de a két ütem hangja már arrafelé sem túl gyakori. Az ott gyártott jó 1, 2 millió 353-as nagy része a süllyesztőben végezte. A minden értékesebb ami fénylik elvhez hűen a gazdagon krómozott 1980 előtti példányok alkalmasak a leginkább arra, hogy korukon felül is kiérdemeljék a veterán státuszt. Mégis, egy kommerszebb padlóváltós, csúnyább elejű is jó lehet nosztalgiázni, ha ahhoz köt fiatal-, vagy gyerekkori emlék.
Étvágya ennél jelentősen nagyobb volt, egyes mérések szerint 7 – 9 litert is elszürcsölt 100 km-en. De hogyan is szuperál az utakon? Less bele a Keleti Blog beszámolójába és derítsd ki! A 353-as egyik nagy előnye a tekintélyes csomagtér volt A kocka Wartburgok egyik legnagyszerűbb tulajdonsága a termetes csomagtér volt. Igaz, a magas raktér perem pont nem pozitívum, viszont már a lépcsőshátú kivitel is egy 525 literes rakodótérrel büszkélkedhetett, ami a KGST országok autói között a legnagyobb Kofferraum volt. Ennek alján bújt meg a pótkerék és a 44 literes benzin tank. Az előd 311-essel szemben annyi fejlesztés biztosan történt, hogy a csomagteret már kívülről is lehetett nyitni, míg a Púpos csomagterét egy, a kalaptartóra rejtett karral lehetett nyitogatni. A kombik csomagtere ennél jelentősen nagyobb volt. Talán ez az oka, hogy a Lada mellett a Wartburg vált a szocialista Magyarország legkedveltebb vidéki autójává. Az igazat megvallva életem első kapcsolata a 353-assal alig pár éves koromban történt, mikor is egy Havanna Barna kombit, leginkább hátsó lámpái miatt, olyan csúnyának ítéltem meg, hogy már tetszett, s azóta a kedvenc szocialista autóim egyike.
(68 ezer forintért adták az egyszerű változatot, 72-ért a Deluxe-ot. ) És még hozzátette: "A díszlécek miatt kifúrják az ajtókat, aztán majd jobban fog rohadni. " A rohadás nála a rozsdát jelentette, de a rend kedvéért tegyük hozzá, nem rozsdásodott jobban a díszléces 353-as az egyszerűbbnél, mert a jellemző korróziós helyek a hossztartók végeinél és a hátsó sárvédő alatt, a keresztmerevítő felső részén voltak; talán még a vezető ülése előtti lemezrészt említhetjük, ahová a pedáltengelynél vagy a cipőről lefolyt esővíz, hólé bejuthatott. Ez az 1968-as kocsi a 353 első szériájába tartozik, egyes források szerint 353/1 a megjelölése, noha a jobb oldali doblemezen lévő típustáblán 353 001 látható. Tudni kell, hogy a szögletes Wartburgoknál csak a forma volt állandó, az összetevők, vagyis az alkatrészek úgy változtak, mint mesterszakács menüjében a zöldségfélék. A "fejlődés" nyomon követéséhez mindenkinek ajánlom a Műszaki Könyvkiadó "Hogyan tovább? " sorozatában 1980-ban megjelent Wartburg című könyvet, Horst Ihling munkáját, amely 1975-ig követi a változásokat.
Autót is csak párthatározat szellemében terveztek az NDK-ban, így született a Wartburg 353. Egy eredeti állapotú korai darabot mutat be Ladányi Krisztián. Fotó: Papp Zoltán. Jelentősen felülmúlva a korábbi, 60 ezer autós termelést, akár évi 300 ezer is készülhetett volna az új eisenachi üzemben, amelyet a 353-as széria – nálunk népszerű nevén Kocka – előállítására építettek. Ezer autó naponta, ez több, mint amit akkoriban el tudtunk képzelni, és nem is lett belőle valóság, a 353-as első változatából összesen 356 ezer hagyta el a gyárat a sorozat kilenc éve alatt. 1966. július elsején kezdték meg a 353-as széria gyártását, s amint közismert lett, minden Wartburg-rajongó – voltak bőven a hatvanas évek közepén – lelkesen igyekezett hozzájutni. A modern, szögletes karosszéria a nagy üvegfelületeknek köszönhetően jól átlátható, az 525 literes csomagtartó pazar, fedele teljes szélességben nyílik, tehát könnyű a rakodás. Jól párnázott, széles ülések várják a vezetőt és utasát (a Deluxe változatban dönthető támlával), és hát a műszerfal, az a műszerfal… Wankelt is próbáltak Műszerfala, mint a tévében akkoriban játszott nyugatnémet sci-fi, az Orion űrhajó McLane parancsnoka előtt az irányítópult, olyan ultramodern volt.